Három kincsestár

Kötetek foglalkozhat­nának a három szabad­kai művelődési intéz­mény – a levéltár, a könyvtár és a múzeum – jelentőségével, gaz­dag állományával, ed­digi eredményeivel, a tömegnevelés és a tu­dományos kutatómunka érdekében kifejtett erő­feszítéseivel. Hagyomá­nyaink lelkes tanulmá­nyozói évtizedeken át olyan bőséges adatokat meríthettek e kulturá­lis intézmények kincsei­ből, hogy múltunk szá­mos fehér foltjára fény derülhetett. S a föltárómunka – úgy tetszik – egyre fokozódik: mind nagyobb érdeklő­dés nyilvánul meg a hagyományápolás iránt oly céllal, hogy valósá­gunkat teljesebben meg­ismerjük. Gondoljunk csak a városközpont fölújítására, amely ala­pos levéltári kutatómun­kát is igényelt; vagy a város leendő monográ­fiájára, amelynek meg­születése elképzelhetet­len e három szellemi kincsestár segítsége nél­kül. És sorolhatnánk, meggyőző bizonyítékok­kal támaszthatnánk alá művelődési intézménye­ink különös társadalmi jelentőségét, ám e kis könyv írója ezúttal más feladatra vállalkozott.

Magyar László, a sza­badkai Történelmi Le­véltár levéltárosa immár csaknem egy évti­zede hangyaszorgalom­mal tárja föl, hozza nyilvánosságra szűkebb pátriánk múltjának egy-egy kevésbé ismert, vagy nem eléggé kiku­tatott forrásanyagát. Hé­zagpótló munkájában most az említett három szabadkai művelődési intézmény történetével kapcsolatos levéltári do­kumentumokat gyűjtöt­te össze 1918-cal bezá­rólag, azzal a szándék­kal, hogy ezekkel a mű­velődéstörténeti adalé­kokkal fölkeltse az ér­deklődést olyan levéltá­ri búvárkodás iránt, amely esetleg eredménnyel járna hasonló vagy más intézmény, intézet, gyár, munkaszervezet küzdelmes múltjának megírásában.

Három összefoglaló­ja, mivel számtalan új adattal gyarapítja eddi­gi ismereteinket és tel­jesebbé teszi a három intézményről kialakult képünket, sokban hozzá­járul ahhoz, hogy idővel sor kerüljön e művelő­dési intézmények átfo­gó történetének feldol­gozására.