Három folyó

Apró István regénye a jelen tapasztalatainak prizmáján keresztül nyújt bepillantást a századelő valóságába, s ily módon a történelmi tematika időszerű jelentéssel is árnyalódik. A többsíkú, dokumentumanyagra épülő szöveg jó korismeretről és az epikus hitel megteremtésének képességéről tanúskodik. Tájregény, mivel Pusztai Péterre keresztelt főszereplőjének a vajdasági Tisza mente a léttere (a Piavéhoz és a Kőröshöz csak epizódnyi időtartamra vezérli a szerző.)
Pusztai Péter a századelő magyar - és nemcsak magyar - agrárszocialista mozgalmainak tipikus figurája. A szerző központi hőséből nem farag holmi népi-paraszti Szilvesztert, a szociális Ügyért makulátlanul küzdő Apostolt; ellenkezőleg, lépten-nyomon "eszményietlen" vonásokkal is árnyalja, s a tragikusan naiv, sőt együgyű utópizmusban körvonalazza Pusztai Péter adekvát helyét.
Voltaképpen parabolává minősíti át az önmagában jórészt hagyományos történelmi epikumot. A közösségi akarások, pontosabban: a közösség akarásának, a közös létforma elemien emberi vágyának ismételt, újból és újból bekövetkező történelmi kudarcairól szóló parabolává. Pusztaiék megszállottan szorgalmazott század eleji "testvérközössége" ugyanolyan kudarcra ítéltetett, mint századvégünk, azaz T. B. Tihamér keretbeli regényíró nemzedékének közösségi Terve, háttérben a hippikommunák nemzetközi kudarcának emlékével...