Füstvirág

A szerző írja kötetéről:

Az önmagammal való szembenézés kor­szakának pillanatairól szeretnék képet nyújtani ezzel a kis gyűjteménnyel, ame­lyet az emberré válás és maradás minden­napos küzdelme szebbé tételének érdeké­ben létrejött kőkockául szánok a beton- és gépkorszak ellensúlyozó törekvéseinek mozaikjába.

A zene és dohányfüst csodálatos arabeszkjeinek múlandó örömemléke ez, a szavak és vonalak kézzelfogható muzsi­kájába öntve, egy szelet papíron, amelyet palackba zárva az ember-óceánba vethe­tünk, hátha rábukkan valaki, akit egy­kor, most vagy a jövőben foglalkoztat­nak a tudatra ébredés folyamatai, eset­leg maga is az egyszerűség, őszinteség eszközeivel kísérli meg eloszlatni a „hely­ben futás” ködfüggönyét.

Amit mondok, mindazoknak mondom, akik még nem felejtették el, hogy kapni igazán akkor lehet, ha adni tudunk.

Még csak annyit: a rajzok nem a ver­sek illusztrációi, hanem ugyanarról az időszakról tesznek tanúságot, mint a ver­sek.