A főváros árnyékában

A Jugoszláviában élő székelység egy elhamarkodott telepítés népe. A Forum Kiadó gondozásában megjelent első könyvem Bukovina, mit vétettem? 1883-tól 1941-ig követi sorsuk alakulását. Ma robbanásszerűen oldódó világuk gondjai érdekelnek. Ezzel a kötettel az első könyvben megírt sorskép folytatására vállalkoztam. A második világégés nagy változásokat hozott: Vojlovica, az egykori Hertelendyfalva, közigazgatásilag már nem létezik. Pancsova egyik helyi közössége, melyhez hozzácsatolták a szomszédos Topola települést. A várossal egybenőtt egykori falu iskoláját fölszámolták, az új iskolát a város peremére építették, ahol most egy 400-500 méter átmérőjű körben három nagy iskola működik. A gyáróriások közé szorult egykori falu ma a környék egyik munkástelepe.

Mit hozott a gyors változás, hogyan fest ki a peremlét vállalása a főváros küszöbén, szórványban és kisebbségi sorsban? Hogyan porlik a mai székelység itt a végeken, megmaradnak-e a szórványokban élő nemzetrészek, hol továbbra is a kultúrák szövevényében élünk. Hányan vállalják ma és itt a nehezedő kisebbségi sorsot? Ebben az utóbbi fél évszázadban jegyezhette föl a krónikás a település leggyorsabb fejlődését. Van már nem kívánatos sodrása az ilyen fejlődésnek, mely azokat viszi el, akik magukról megfeledkeznek. Már vissza is kell nézni mielőtt előre lépnénk, nehogy azt higgyük, előttünk minden, mögöttünk semmi. Jelentésfélét írunk újabb fél évszázad eredményeiről, örömeiről – közös tapasztalatairól, buktatóiról.