Földosztások Zentán

ELŐSZÓ

Minden alkotásnak van valami célja, mondanivalója. A kép­zőművész a vászon, a kő vagy a bronz által valamit ki akar fe­jezni, valamire rá akar mutatni, valamire fel akarja hívni a figyel­met. Az író, a filmrendező is valami témát dolgoz fel. Egy vagy több főszereplő által bemutat az életből ellesett vagy megtör­ténhető eseményt, amivel a nézőt elszórakoztatni vagy elgondol­koztatni akarja. A történetíró is kiválaszt a múltból egy részletet vagy idő­szakot, amivel az olvasó ismeretkörét szándékozik bővíteni. Ebben az írásban a vásznat, a követ a föld helyettesíti. A rajta élő és vele küszködő ember által sokszor áldott, sokszor megátkozott, megszámlálhatatlan történelmi vihart látott és az érte oly sok kiontott vért beivó föld. A sok szerető ember kezé­től ápolt, művelt, széppé varázsolt, de a megszámlálhatatlan idegen hódító által annyiszor megtaposott, lakatlan pusztasággá tett, elárvult föld. Az oly sokat megénekelt, otthont és kenyeret, tehát életet adó, termő anyaföld, amely – a vérzivataros múlt idők folyamán de sokszor – az itt élőnek nemcsak kenyeret, de még puszta életet megmentő búvóhelyet sem tudott nyújtani. Vidékünk földjét a letűnt századok folyamán sokszor dudva verte fel, és vadak tanyájává vált, – hogy rajta embert vagy em­beri munka nyomát napokon át járva sem lehetett találni. De a véres történelmi viharok elmúltával ezen a földön mégis mindig új élet sarjadt, ismét kenyeret és otthont teremtett rajta magá­nak az ember. Ennek az írásnak ez a sok vészt, pusztulást és gyászt, s ugyanakkor oly kevés szépet és jót látott föld lesz a főszerep­lője. Mellékszereplője pedig a földnek az elmúlt idők folyamán annyiszor kiveszett, elmenekült vagy elpusztult, majd újra meg­jelent, jogos birtokosa, aki visszatért, hogy újra birtokába vegye, művelje, termővé tegye, otthonává varázsolja: az ember.