Festett világ

Garay Béla könyve Szabadka, illetve már tovább lépve, Vajdaság színházi életét dolgozza fel a XIX. század közepétől kezdve századunk elejéig. A szerző erénye az, hogy az egykorú sajtóban, folyóiratokban és a lexikonokban közzétett szövegek tanulmányozásával igen alapos munkát végzett, s már-már a feledésből olyan alakokat hozott fel, akiknek életútja, művészi munkája összetevő része színművészetünk történetének, így, egy kötetbe gyűjtve a teljességet jobban megköze­lítő a kép, amelyet az elmúlt évszázad színházkultúrá­járól alkothatunk. Egyrészt az innen elindult kiváló tehetségek bizonyítják a több mint százéves szabadkai színház művészi eseményekben gazdag múltját, más­részt azok a pontos adatok – színházak, kezdeménye­zések, szerzők, művek, szerepek –, amelyeket e kötet írója majdnem minden egyes portréjának megrajzolá­sakor feltüntet.

Garay Béla eddigi munkáit lapozgatva, a Festett világ című kötetének egy igen értékes új színháztörténeti szempontja is van. Ebben a munkájában – már szé­lesebb látószöggel – feltárja a tartományunkban egymás mellett élő népek színházi életét is. Rendkívül értékesek és hasznosak ezek a fejezetek nemcsak az olvasó, hanem az elkövetkező évek kutatói számára is. Mert a magyar, a szerb és a horvát színjátszás itt csaknem párhuzamosan fejlődött: a színpadi szerzők, a műfordítók, a színmű­vészek már a múlt században megtalálták az egymás felé vezető utat és – amint az ezekből az írásokból is kiderül – testvéri együttműködésük nemegyszer igen termé­kenyítő volt. A vajdasági szerb színjátszás – részben szabadkai, részben bácskai, bánáti származású – nagy alakjainak bemutatása sokban hozzájárul ennek a törek­vésnek érvényesítéséhez. Sőt egy-egy fejezete – pél­dául Jovan Đorđević, Antonije Hadžić, Pero Dobrinović, Dimitrije Ružić, Dragomir Krančević szín­művészi pályájának leírása – ennek a kötetnek legérté­kesebb fejezetei közé tartozik.

Az ötvenhat pályaképet tartalmazó könyvet har­minchét, ma már dokumentumértékű arckép egészíti ki.