Fejezetek a titói Jugoszlávia korai korszakából

ELŐSZÓ

A zentai Történelmi Levéltár, a szegedi Csongrád Megyei Levéltárral karöltve, 2011-ben bocsátotta útjára A titói Jugoszlávia levéltári forrásai elnevezésű so­rozatát, amelynek az első kötete A zentai Városparancsnokság válogatott iratai1944–1945 címmel jelent meg Molnár Tibor tollából.

A sorozat második köteteként 2012-ben jelent meg a Fondjegyzék a Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása tanulmányozásához, amely útmutatót kívánt nyújtani a témában kutatók számára.

A harmadik kötete 2013-ban látott napvilágot Forró Lajos és Molnár Tibor szerzőpárostól Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében cím alatt, amely – eddig egyedülálló módon, sajátos etalont teremtve – 16 ember személyes sorsán keresztül próbálta meg bemutatni a Magyarkanizsán és környékén 1944-ben történt, az itt élő magyarság számára megrendítő és szomorú eseményeket.

A negyedik kötet szintén 2013-ban jelent meg A titói rendszer megszilárdu­lása a Tisza mentén (1945–1955) címmel. A tanulmánykötet szerzői – A. Sajti Enikő, Juhász József és Molnár Tibor – a szocialista Jugoszlávia első 10 évének fontosabb nagypolitikai és helyi történéseit igyekeztek megismertetni a téma iránt érdeklődőkkel.

Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy ez az időszak sokkal több feltárnivalót rejt, és hogy ezzel az időszakkal érdemes foglalkozni, különösen a magyar–jugoszláv állam- és pártközi kapcsolatok, valamint a jugoszláv országos és helyi párt­szervek tevékenységét illetően. Ennek hatására készült el a sorozat következő, ötödik kötete, amelybe – stílusosan – öt szerző tanulmányát válogattuk be.

Sajti Enikő tanulmányában az 1945 és 1948 közötti jugoszláv–magyar kap­csolatokat elemzi, kitér a Jugoszláviában maradt magyarság sorsára, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság keretében működő jugoszláv delegáció tevékenységére is. Diplomáciatörténeti szempontból is érdekes adalékot ké­peznek Szántó Zoltán belgrádi magyar követ tapasztalatai egyéves kiküldetése során, amelynek a Tájékoztató Iroda határozata következtében elmérgesedő jugoszláv–szovjet, illetve jugoszláv–magyar kapcsolatok vetettek véget.

Hasonló témakörben értekezik Vukman Péter is, aki tanulmányában a magyar–jugoszláv diplomáciai kapcsolatok mellett a pártközi kapcsolatokat is ismerteti. A két ország között a folyamatosan javuló kapcsolatoknak Tito és Sztálin összetűzése vetett véget. Külön érdekes Rajk László koncepciós perének és benne Lazar Brankov szerepének ismertetése.

Hornyák Árpád tanulmányában a Jugoszláv Kommunista Párt, illetve a jugoszláv kommunista rezsim kisebbségi politikájának változását boncolgatja. Magyarázatot ad arra, miként menekültek meg a Jugoszlávia határain belül maradt magyarok a német kisebbséget ért kiűzetéstől, valamint minek kö­szönhető, hogy „csupán” Zsablya, Mozsor és Csúrog lakosságát nyilvánították kollektíván háborús bűnössé.

Jugoszláviában – iparilag fejletlen agrárország lévén – a mezőgazdaság há­ború utáni szocialista átalakítása, valamint kollektivizálása a rezsim alapvető feladata volt. Ennek propagandáját tárgyalja Kovács Csaba, aki munkájában a korabeli sajtóban megjelent írások mellett az események átélőivel készített értékes interjúkra, visszaemlékezésekre támaszkodik.

Az 1944-es impériumváltást követően a Jugoszláv Kommunista Párt az élet minden területét felügyelte. Molnár Tibor tanulmányában a járási pártbizott­ság – a „komitét” – éves jelentései alapján térképezi fel a Zentai járás 1948 és 1951 közötti politikai, gazdasági és társadalmi viszonyait.

Sorozatunk ezen kötetét adaléknak szánjuk azzal a céllal, hogy a szocialista Jugoszlávia történelmének korai szakasza iránt érdeklődők újabb értékes, a legújabb kutatásokon alapuló, magyar nyelvű szakirodalomhoz jussanak.

A szerkesztő