Fabella domi

Vasagyi Mária harmadik szépirodalmi kötete – az előzőekhez hasonlóan – regény. A Fabella domi, avagy rege a HÁZról és körülötte egy s másról tizenegy fejezetét egy-egy fiktív levéltári dokumentum alkotja. A regény a HÁZról szól, arról a házról, amelyben különböző korokban különböző nemzetiségű és érdeklődésű emberek éltek. A lakók mindegyike a művészetek valamelyikével foglalkozott. A HÁZra így egy fajta misztifikáció jellemző. A szerző szavaival élve „fabella domi. A HÁZ regéje. Dehát ez a fá-bé-lá-dó-mí egy dallamsor!” Végtelen dallamsor tehát a regény, amelyet tartalma és zeneisége mellett nyelvezete tesz egyedivé. Az 1313-ban induló szöveg, majd az azt követő néhány fejezet az adott kor nyelvezetét tükrözi, archaikusság jellemzi, ahogyan pedig időben közeledik a jelen felé, az archaikus nyelvhasználatot felváltja a mai kornak megfelelő.

...Ez volt kutakodásom eredménye, amelynek láttán apám azt mondta: fabella domi. A HÁZ regéje. Dehát ez a fá-bé-lá-dó-mi egy dallamsor! És befejezetlen!, állapítottam meg. A világon semmi se befejezett, ez a HÁZ se, ez a kert se, mindennek van folytatása az állandó változásban, még annak is, amiről úgy gondoljuk, megszűnt. Csakhogy az a folytatás más formában történik, válaszolta. A világ végéig?, kérdeztem. Addig, és még tovább, mert az idő végezete is valaminek a folytatása. És azután is van folytatás, csak nem tudjuk, milyen. De keress a mí után olyan hangot, ami a befejezettség érzését kelti! A fá, válaszoltam. Igen, helyeselt apám, de akkor újra kezdődik a dallamsor, és sose lesz vége, tette hozzá.