Ezredéve itt

Bori Imre „olvasókönyve" azt a régóta elfogadásra váró tényt bizonyítja és igazolja újfent, hogy a mai Vajdaság vidékein, kényszerű megszakításokkal ugyan, de templomokban, iskolákban, úri kastélyokban, meg más helyütt is élt meg virágzott a magyar művelődés. Nem a semmiből született tehát 1918-tól kezdődően az, amit azóta vajdasági írásnak, vajdasági (jugoszláviai) magyar irodalomnak és művelődésnek, írásbeliségnek és tudományosságnak mondunk. Kár, hogy az itt élő magyarok emlékezete a szokásosnál is hiányosabb, így nem vagy csak nagyon ritka esetben őrizték meg gondolkodásukban és beszédükben, önismeretükben és tudatukban saját múltjukat, annak emlékeit és értékeit. Mert a Vajdaság a magyar kultúra nézőpontjából sem sokszor véres történelem formálta földrajzi térség csupán, ahol meg lehet gazdagodni és el lehet veszni, ahová nemegyszer erőszakosan be lehet költözni, és ahonnan hátrahagyva mindent menekülni is lehet, hanem a szellem és intellektus formálódásának, teremtésének, alkotásának is térsége, sajátos ízekkel és még sajátosabb beszédmóddal.

Bori Imre bő anyagból válogathatott, és mindig olyan szövegrészleteket, amelyek a múltat reprezentálva áthidalják az időt, és figyelmeztetően meg bátorítóan a jelenhez szólnak, mindennél meggyőzőbben.

Az olvasókönyvben együtt van irodalom és tudomány, történelem és néprajz, írásbeliség és szóbeliség. Ezért tekinthető évszázadokat átfogó útmutatónak mindazok számára, akik itt élnek vagy valamit meg akarnak tudni ennek a vidéknek szellemiségéről, értékrendjéről, gondolkodás- és beszédmódjáról. Bori Imre arról sem feledkezett meg, hogy a mai Vajdaságban nemcsak egy történelem él, hanem történelmek és történelemtudatok élnek együtt, sokszor nem is túl békésen. Más szóval Bori Imre olvasókönyve nemcsak önismeretünket gazdagítja, hanem a másik, az idegen, a tőlünk eltérő és különböző iránti türelmünket meg fogékonyságunkat is táplálja. Azt is bizonyítja, hogy se a történelemnek, se a kultúrának nincsenek csak egyetlen módon érthető és értelmezhető jelenségei meg tényei, mert a történelem meg a művelődés dolgai egymást keresztezve is összeérnek, össze is tartoznak a megértés történeteiben.