Évkönyv 11.

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

Immáron a 11. Évkönyvet foghatja kezében a nagyérdemű olvasó. Örömmel mondhatjuk el, hogy bár korlátozásokkal teli, nehéz évet tudhatunk magunk mögött, kutatóinkat ez nem tántorította el, és mély buzgalommal vágtak bele kutatásaikba, legyőzve minden akadályt, és az ismeretlenből kimentve most a közönség elé tárják szűkebb hazánk, Vajdaság múltjának eddig alig ismert eseményeit, személyiségeit

Bár sokak számára a történelem csak háborúk és csaták sorozata, ez az Évkönyv rámutat arra, hogy ennél sokkal többről van szó. A megjelent munkák nagyobb hányada inkább a 20. századi kultúrtörténethez kapcsolódik, különféle egyesületek, szervezetek működését mutatják be, illetve a helyi sajtóról szóló írások is találhatók benne. Ebből a számból sem maradhattak ki régi, ismert földijeink életrajzai, rámutatva jelentőségükre a múlt és a jelen szempontjából egyaránt. Ezenkívül két, szűkebb értelemben véve nem helytörténeti írást is megjelentettünk a kötetben. Ezekről úgy gondoltuk, hogy mégiscsak ide tartoznak, egyik a régi almafajtákról szóló írás, a másik a Vajdaság geopolitikai fontosságáról szóló, inkább földrajzi témájú munka.

Könyvespolc rovatunk az idén is igyekezett bemutatni a Vajdaságban megjelent valamennyi, a helytörténethez köthető monográfiát, segítve ezzel az elkövetkező generációk kutatóit.

Nem mondhatjuk természetesen, hogy kifogytunk volna az általános történelem kutatási témáiból, az elmúlt években mégis egyre nagyobb teret hódít és egyre nagyobb népszerűségnek örvend az úgynevezett mikrotörténelem, amely egy-egy helység, személy vagy család szemszögéből mutatja be a nagyobb történelmi eseményeket, ezt a helységet vagy személyt helyezve a cselekmények középpontjába. Az évek során bebizonyosodott, hogy ezek az apróbb témák sokkal jobban fel tudják kelteni az átlag-, nem történelemmel foglalkozó közönség érdeklődését, mint a nagy emberek nagy tettei, amelyek tőlük viszonylag távol állnak. Immáron 11. éve van lehetőség e kutatások eredményeit méltó helyen megjelentetni, és büszkén mondhatjuk, hogy helytörténészeinknek több száz élettörténetet, eseményt sikerült megmenteni a feledéstől, ráadásul ezek később történelmi forrásokként is szolgálhatnak a leendő kutatók számára.

Ez alkalommal szeretném megköszönni támogatóinknak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a topolyai önkormányzatnak és a Bethlen Gábor Alapkezelőnek önzetlen támogatásukat, amellyel lehetővé tették a Helytörténeti Társaság 11. Évkönyvének a megjelenését. Külön köszönet Besnyi Károlynak, a VMHT titkárának, akinek koordinátori munkája nélkül csak nagyon nehezen jöhetett volna létre a könyv, és a kötet lektorának, Fajtner Martonosi Lídiának, aki több éve figyelmesen lektorálja a beérkezett munkákat. És természetesen nem utolsósorban köszönöm a szerzőknek, hogy munkáikkal színvonalasabbá tették a 11. Évkönyvet is, és kívánom, hogy a helytörténet kutatása iránti szenvedélyük még hosszú ideig megmaradjon.