Értelmiségi vártán

ELŐSZÓ

Az 1990-es évek közép-európai változásai nem múltak, nem is múlhattak el anélkül, hogy nyomot ne hagytak volna a jugoszláviai magyar értelmiség magatartásán, megnyilatkozásán, értékrendsze­rén, arculatán. A régebbi szerepvállalók közül egyesek hallgatásba burkolóztak, passzivitásba kényszerültek, a hallgatásra ítéltek pe­dig szóláshoz jutottak, és ezzel lehetővé vált és elindult egy átérté­kelési folyamat. Beindult a politikai szerveződés is, de míg az erdé­lyi és a felvidéki magyarság olyan politikusokkal rendelkezett, mint például Tőkés László vagy Duray Miklós, akik a magyarságért való kiállást és küzdést még a sokkal veszélyesebb kommunista időszak­ban kezdték el és vállalták, ami miatt és az erkölcsös kiállásuk okán az akkori hatalom által meg is hurcoltattak, addig a délvidéki magyarság politikai harcának az élére többnyire olyan politikusok álltak, akik a kommunista időszakban magas állami tisztségeket töltöttek be és végrehajtói voltak többek közt a jugoszláviai ma­gyarság megnyomorításának is. E rókalelkületű vezetőgárda azon­ban idejében felismerte a politikai változások lehetőségeit, ideje­korán irányt váltott, és a délvidéki magyarság politikai harcának az élére állt, meglovagolva, főleg a saját karrierje érdekében, e társa­dalmi változásokat. Éppen ez volt az egyik, de talán a legdöntőbb oka annak, hogy a kommunista időszakban nem kompromittált értelmiségiek egy jelentős csoportja nem volt hajlandó közösködést vállalni e köpönyegforgató vezetői réteggel, ami miatt az érdekszervezet értelmiségi réteg nélkül maradt.

Az a kisszámú iskolázott szakember, aki sokkal inkább a ma­gyarság érdekeit szem előtt tartva az elmondottak ellenére is haj­landó volt tagságot és megbízatást vállalni, mind tömegesebben került vakvágányra, és szorult ki a VMDK-ból a vezetőség régibolsevista, elvszerűtlenül vádaskodó és leszavazó módszerei miatt. Az űrt szürke, vélemény nélküli, könnyen befolyásolható egyének­kel töltötték ki, akik teljesen beillettek a bolsevista időkből átmen­tett szavazógépezetükbe. Így jutott el a jugoszláviai magyarság a háború utáni politikai harcának a legválságosabb időszakáig, amelynek következményeit csak a jövő fogja felderíteni.

A több mint hetvenéves kisebbségi sors és ezen belül csaknem ötvenéves kommunista időszak a jugoszláviai magyar értelmiség lelkében is olyan mély sérüléseket okozott, amelyek sok esetben meggátolják az erkölcsös magatartást, a tudatos nemzetvállalást, a nemzetért való bátor kiállást, a kisebbségi léthelyzetből szükség­szerűen eredő többletteljesítmény fontosságának felismerését stb., de legfőképp a nemzet érdekében való összefogást. Ez az értelmi­ségi réteg számtalan érdekcsoportra szakadt szét, s ha hamarosan nem lesz képes magára találni és szervezetten cselekedni, akkor ez a jugoszláviai magyarság számára végzetes lehet.

A jugoszláviai magyar értelmiség e néhány éves forrongását, alakulását, megnyilatkozásait stb. igyekszik megvilágítani ez a könyv, amely ennek az időszaknak a napi-, heti- és havilapjaiban megje­lent cikkek válogatásából állt össze. Ezért nem rendelkezik egy egységes gondolatvezetéssel, de sajátos módon valószínű, hogy fel­villantja és magyarázatot nyújt ennek az értelmiségi csoportnak az 1990-es évek eleji magatartására. De mint ahogyan a közeli pers­pektívából a fáktól nem lehet felmérni az erdő nagyságát és minő­ségét, hasonlóképpen lehetetlen tévedések nélkül helyesen meg­ítélni napjaink vagy a közelmúlt eseményeit. Biztos, hogy vannak a könyvnek olyan megállapításai, amelyek nem állják ki az idő kriti­káját, még akkor sem, ha a papírra vetésükkor, az akkori ismeretek birtokában e vélemények látszottak helyeseknek és logikusaknak. Természetesen egy megfelelő történelmi távlatból visszatekintve majd pontosabban ítéli meg és értékeli az utókor.

Szabadka, 1994. február 26.

Az 1990-es évek közép-európai változá­sai nem múltak el, nem is múlhattak el anélkül, hogy nyomot ne hagytak volna a jugoszláviai magyar értelmiség magatartá­sán, megnyilatkozásán, értékrendszerén és egész arculatán. Hasonlóképpen megvál­toztak azok a kül- és belpolitikai viszo­nyok, valamint az életkörülmények is, amelyek a jugoszláviai, de nemcsak a jugo­szláviai magyar kisebbség helyzetét, kultu­rális, politikai és gazdasági esélyeit, az eb­ből eredő feladatokat és egész jövőjét meghatározzák. E hatások alakításában jelentős szerepe van az értelmiségnek, amely példamutatá­sával és aktív tevékenységével nagyban be­folyásolhatja e társadalmi és politikai vál­tozások pozitív vagy negatív irányvonalát. Viszont a hetven éve tartó kisebbségi sors és ezen belül az ötvenéves kommunista időszak a jugoszláviai magyar értelmiség lelkében olyan mély sérüléseket okozott, amelyek sok esetben meggátolják az erköl­csös magatartást, a tudatos nemzetválla­lást, a nemzetért való bátor kiállást, a ki­sebbségi helyzetből eredő többletteljesít­mény fontosságának a felismerését, de leg­főképp az összefogásnak a szükségességét. Számtalan érdekcsoportra bomlott szét ez az értelmiségi réteg, és ha hamarosan nem lesz képes magára találni és szervezetten cselekedni, akkor ez a jugoszláviai ma­gyarság számára végzetes lehet.

***

A jugoszláviai magyar értelmiség köré­ben az utóbbi néhány évben folyt vitákat, problémákat igyekszik felvillantani köny­vünk, amelynek anyaga a hetilapokban és folyóiratokban megjelent írásokból állt össze. Nemcsak megvilágítja, de meg is magyarázza azokat az értelmiségi megnyilatkozásokat, forrongásokat, amelyek ezt az időszakot jellemezték.

Kötetünk öt részre tagolódik. Az első az értelmiség és az erkölcs viszonyát, a máso­dik az összefogásra utaló kísérleteket, a harmadik a kisebbség iránti felelősséget, a negyedik a médiumoknak a kisebbségek iránti kötelességeit tárgyalja, az ötödik pe­dig zárójelentés a jugoszláviai magyarság helyzetéről. Lehetséges, hogy a szerzőnek vannak olyan meglátásai és megállapításai, amelyek nem állják majd ki az idő kritiká­ját, de annyi bizonyos, hogy papírra vetésükkor ezek látszottak helyesnek és logi­kusnak, s hogy lehetetlen tévedések nélkül felmérni a jelen vagy a közelmúlt társadal­mi és politikai történéseit. Más szóval: nem kétséges, hogy megfelelő történelmi távlatból visszatekintve az elmúlt néhány esztendőre pontosabban ítélhetjük majd meg ezeket a megállapításokat. Ennek el­lenére az Értelmiségi vártán nem csupán gondolatébresztő olvasmány, hanem érté­kes kordokumentum is a kilencvenes évek első felének nemzettudatunkat is megha­tározó eseményeiről, jelenségeiről.