Eresszai észrevételek

UTÓSZÓ

Az újvidéki Híd folyóiratnak írt, a helyváltoztatásokról szóló esszémben idéztem meg Herceg János Ereszalji észrevételek című rádiós jegyzeteit, amelyek az Újvidéki Rádió vasárnap déli Faluműsorában hangzottak el a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben. Egy biztosnak látszó világ értelmes képét kínálta ez az ereszalj, már amennyire fel tudom idézni. Egy tájékozott, világjárt vándor mondta el a visszavonult, már érdek nélküli szemlélődő pozíciójából kommentárjait „a falu” dolgairól. A maga falujáéról, Párizstól, Budapesten, Újvidéken át, a Duna holt ága mellett meghúzódó vajdasági kistelepülésig. Mindez persze utólagos értelemadás, gyerekként nem sokat értettem ezekből az észrevételekből. Először is félreértettem az ereszaljt a címben. Mondhatnám, hogy innen a vágyódásom a fiktív görög város, az antik Mediterráneum romjaira épült Eressza iránt. Ahonnan a nyugodt, érdek nélküli szemlélődés pozíciójából lehet elmondani kommentárjainkat közös dolgainkról. De Eresszát nem találom. A dolgaim hol ezzel, hol azzal közösek. A megszólalásmódok a megszólítottól függően alakulnak.

„A jó hely az egy jól megírt szöveg. Magába záruló Sinistra körzet, egy jól felépített híd a Drinán, József Egyiptomban és a testvérei. Jársz-kelsz tereikben, ha nem szólsz, észre se vesznek, de válaszolnak, ha kérdezel. Ott van bennük a helyed.”

Ezzel biztattam magam abban a Híd-béli esszében. Ennek a helykeresésnek a jegyében születtek ezek az írások.

Az újvidéki Híd folyóiratnak írt, a helyváltoztatásokról szóló esszémben idéztem meg Herceg János Ereszalji észrevételek című rádiós jegyzeteit, amelyek az Újvidéki Rádió vasárnap déli Faluműsorában hangzottak el a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben. Egy biztosnak látszó világ értelmes képét kínálta ez az ereszalj, már amennyire fel tudom idézni. Egy tájékozott, világjárt vándor mondta el a visszavonult, már érdek nélküli szemlélődő pozíciójából kommentárjait „a falu” dolgairól. A maga falujáéról, Párizstól, Budapesten, Újvidéken át, a Duna holt ága mellett meghúzódó vajdasági kistelepülésig. Mindez persze utólagos értelemadás, gyerekként nem sokat értettem ezekből az észrevételekből. Először is félreértettem az ereszaljt a címben. Mondhatnám, hogy innen a vágyódásom a fiktív görög város, az antik Mediterráneum romjaira épült Eressza iránt. Ahonnan a nyugodt, érdek nélküli szemlélődés pozíciójából lehet elmondani kommentárjainkat közös dolgainkról. De Eresszát nem találom. A dolgaim hol ezzel, hol azzal közösek. A megszólalásmódok a megszólítottól függően alakulnak.