Ép testben ép lélek

ELŐSZÓ

A jobb élet reményébe vetett hit arra késztette a nagykunsági és jászsági lakosok egy részét, kihasználva az uralkodó II. József „Telepítési pátensét”, amely lehetővé tette a kirajzást, hogy leköltözzön Bácskába, és az ottani lakatlan pusztákon megalapozza új életének kezde­tét. A szegényebb népelemek boldogulást kereső szándéka érthető, de elég sok módosabb csa­lád is útra kél 1786 József napján. A kunok jószágaikat maguk előtt terelve, kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek meg, megalapítva négy települést: Omoroviczát, Pacsért, Feketicset és Pirost. Omoraviczára főleg Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről jönnek a betelepülők, 334 család.

Az Omoroviczára költözők lelkipásztort, tanítót, jegyzőt nem hoztak magukkal, ami ért­hető is, hiszen nem egy helységből valók, eltávozásuk sem egyszerre s egy időben történt. Sőt az egy helységből valók sem együtt, hanem csoportokban kelnek útra, s egy tekintélyes csoport egy évvel előbb lejött, így nem volt alkalmuk előre megtárgyalni leendő községük minden kezdeti ügyét. De amint megérkeznek, azonnal gondoskodnak a vezetés feladatát végző tisztviselők munkába állításáról. Nagykőrösről ajánlottak nekik egy jegyzőnek alkal­mas fiatalembert, név szerint Tóth Józsefet, aki viszont a tanítói állásra hozott magával egy fiatalembert Nagykőrösről, Daru Istvánt. Utóbbi ősszel már meg is kezdte a tanítást a nyár folyamán elkészült iskolában, és végezte az énekvezéri teendőket, míg első lelkipásztoruk meg nem érkezett. Még 1786 nyarán felépítik a községházát; sárfalból nádtetővel készült ugyan, de átmenetileg megfelelt. Ez lett az első jegyző lakása, sőt ideiglenesen a parókia is. Egyik szobája a „Helység Háza”, a másik pedig Tóth jegyzőnek, majd az ősz folyamán megérkező első lelkésznek nyújtott hajlékot. A csakis református lakosság egyházi szervezkedése akkor kezdődik, amikor 1786. november 22-én megérkezik első lelkészük, Halasi Gózon József.

Őseink mint jobbágyok érkeztek Omorovicza puszta betelepítésére. A kezdeti években minden idejüket kitöltötte az élelem beszerzése és a sok robot. A lakosság zöme földműve­lésből és állattartásból élt, a később kialakult kisipari műhelyekben napkeltétől napnyugtáig tartott a munkaidő. A vasárnapi munkaszünet csak vágyálom volt, a tizenkét órás mun­kanapot is csak az 1890-es években vezették be. Az iskolában 1804-től Kertvélesy Pál csuzai prédikátor által készített tanterv szerint történt az oktatás. Részletesen felsorolta, hogy mit kell tanítani. Zsoltárok és dicséreteken, kathetkizmuson kívül, „história” (történelem), „valláshistória”, földrajz, természethistória, társaságbeli kötelesség tantárgyakat tanítottak. A tananyag 4 osztályra volt beosztva, és évenként kétszer kellett vizsgát tartani, decemberben és Szent Györgykor volt a vizsga. Ekkor volt a beiratkozás is. 1819-ben az iskolás fiúk száma 241, a leányoké 207. Az iskolának ekkor két tanítója és egy segédtanítója volt.

Az iskola órarendjéből hiányzott a torna, és a sportot népi gyermekjátékok helyettesítet­ték, ha lehet e kettőt összehasonlítani. Falunk gyermekjátékokban igen gazdag múltra tekint vissza. A Kótya, Méta, Csocsara-Macsara, Csülök, Sintérméta, Pilicke (Kacskázás), Fogócs­kák, Szánkózás, Korcsolyázás (fakorcsolyával) stb, nagyobb gyerekek csoportos játékai. Ezek a játékok komoly fizikai próbára tették az izmokat, amellett fejlesztették a kombinációs kész­séget és a reflexeket is. Ezekbe a játékokba olykor-olykor a felnőttek is bekapcsolódtak. A Méta vagy egyszerűsített változata a Sintérméta, akár a baseball sport elődjei is lehetnének.

(...)

Részlet az Előszóból

Papp László (1952 St. Moravica), munkaszervező mérnök, ékszerész, helytörténész, vadász. 1990-től tagja a Monográfia Helytörténeti Egyesületnek, alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, az Iparos Egyesület elnöke (1999–2011), 1998-tól a Fácán-Trap koronglövő egyesület elnöke, a Fácán Moravica vadászegyesület titkára (2009–2015), 2011-től az Iskolaszék elnöke, 2012-től Bácskossuthfalva Helyi Közösség Tanácsának tagja. Eddig megjelent művei: Örökségünk része (2005 társszerző), Csoncsikó (2008 Morovici gyermekjátékok, társszerző), Szenvedélyünk a vadászat (2009), Méhek Szorgalmával (2012).