Emlékvár

Csaknem harminc esztendővel ezelőtt ír­ta Gajdos Tibor Tűz a hegyek között című regényét, első művét a népfelszabadító há­ború egy szakaszáról. Másfél évtized múlva újabb regénye jelent meg, a Még vissza­jövök, s néhány évvel ezelőtt a Hét szűk esztendő című művével keltett visszhangot olvasói táborában.

Ha munkáinak tematikáját nézzük, a sor­rend rendhagyó: az Emlékvár a korai gyer­mekévek és a serdülés korszakának emlé­keit idézi. A regény fejezeteiben a húszas évek élményanyagát dolgozza fel sajátos, helyenként lírai hangvétellel, majd önélet­rajzi jellegű vallomásai a második világhá­ború előtti években fejeződnek be.

Az Emlékvár cselekményének színhelye Szabadka, helyesebben a város egyetlen, mozgalmas élettel teli negyede, az egykori hatodik kör. Ám a regény még szűkebb kör­nyezetből, egy utcából, egy házból, egy csa­ládból indul ki, de a viszonylag szűk terü­leten lejátszódó események általánosabb, szélesebb jelentőséget nyernek. A szinte körképpé kiteljesülő regényben a lelemé­nyesen felrajzolt háttérrel egy környezet, egy város s ennek kora egységes tablóvá egyesül. Az álom és a való élet közötti ha­tárok elmosódnak, amikor egy gyermekkor prizmáján keresztül bepillantunk a zajló ese­mények sorozatába. Az álom olykor való­sággá, a való élmény álommá lényegül.

Ez a fordulatokban gazdag képváltás adja meg Gajdos Tibor e művének alaptónusát és színes elbeszélőkészsége teszi vonzóvá érdekes cselekményű, felnőttekhez és ifjak­hoz egyaránt szóló meleg hangú regényét.