Elmúlt bizony a régi szép idő...

Elmúlt bizony a régi szép idő...

Vázlatok egy életrajzhoz

Szerző:
Pataki László
Kiadás éve és helye:
1996,Szabadka
Kiadó:
Szabadkai Szabadegyetem
Felelős kiadó:
Perović, Blažo
Sorozat címe:
Életjel Könyvek
ISBN:
86-82147-20-3
Oldalszám:
104 oldal
Műnem:
epika
Műfaj:
Önéletrajz
Tárgyszó:
Pataki LászlószínészetVajdaság

A fedőlapon Pataki László Bicska Maxi szerepében

Fülszöveg

Mifelénk mindig kevés olyan színművész volt, manapság pedig nincs is, akinek színpadi jelenléte szélesebb hatósugarú a ref­lektorfénynél. Aki nem csak a tehetségével érdemel fi­gyelmet, hanem közlendő­jéből egész lénye sugárzik, minden szöveggel mond va­lamit, ez viszont csak azok­nak adatik meg, akiknek megalapozott életérzésük és világnézetük van. Az ilyen színművészek műveltségi koordinátái szélesek, ér­deklődési körük szerteága­zó, tapasztalataik mélyek és tartalmasak. Cselekvőké­pességük belső szükségből adódik és nem kényszerből. Jelenlétük tekintélyt paran­csol és példát mutat.

Pataki László igazi színészegyéniség. Nem csak a jugoszláviai magyar színjátszás doyenje, hanem művelődési életünk jelentős formálója is. Szín­művész, rendező és színészpedagógus, akinek kellő élményanyaga és nagyfo­kú műveltsége volt ahhoz, hogy nemzedékeket neveljen. Sohasem tudtuk, valójában ki is ő. Milyen családból származik? Hogy él és hogyan alakult gyermekkora? Az életnek milyen fontos állomásain haladt át? Kik hatottak rá? Kik formálták ilyenné, amilyennek ismertük? Mindez sokakat érdeklő kérdés.

Nyolcvanadik születésnapjára megjelent könyvében minderre választ ka­punk. Életrajzvázlata – ahogyan ő nevezi – rendkívül érdekes olvasmány. Olvasottság, gazdag lelkivilág és könnyedség árad a szövegből, és ez tartja fenn az érdeklődésünket mindvégig. A kiegészítő fejezetek – életrajzi adatai, szerepeinek, rendezéseinek, díjainak és kitüntetéseinek, a munkásságával kapcsolatos hazai és külföldi kritikáknak a listája – csak teljesebbé teszik egy termékeny színészegyéniség emlékezését és sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a háború utáni vajdasági magyar színházi és művelődési életnek szinte keresztmetszetét kapjuk. Ez annál is inkább jelentős teljesítmény, mert hasonló művek megírására eddig nem volt példa: színművészeink közül Pataki László az egyetlen, aki megírta önéletrajzát, méghozzá nem csupán száraz adatok felsoro­lásával, hanem szubjektív, mégis megkapó vallomás formájában.

FRANYÓ Zsuzsanna

Elmúlt bizony a régi szép idő... | Vamadia