Életveszély

Novelláit a hatvanas évek elején kezdték közölni lapjaink, s már első kötetével, A kötéltáncossal (1963) az érett író benyomását keltette. Pályája azóta szütelenül felfelé ível, s eddigi legfontosabb állomása minden bizonnyal A méregkeverő (1966) című regénye, melyben lényegláttatón veti fel korunk sokrétű kérdéseit.

Az Életveszélyt akár a feltámadt lelkiismeret regényének is nevezhetnénk. Építészmérnök főhőse, aki a tárgyak rabságában éli a maga kis életét, kicsinyes, anyagi érdekeket hajhászva, megalkuvón, egy váratlan esemény következtében kibillen egyensúlyából, gondolkodásra kényszerül. Lázálmas éjszakájában mintha csak elfojtott énje lázadna fel ellene: akarva-akaratlan szembe kell néznie magával, önzésével, mindennapjai ürességével.

Hőse lelki vívódását a tapasztalt író magabiztosságával tárja föl a szerző: egyetlen pillanatra sem kalandozik el a száraz, meddő bölcselkedés térségeire, ellenkezőleg, fordulatos, eseménygazdag cselekménybe ágyazza azt, úgyhogy regénye mindvégig olvasmányos és tanulságos is egyszersmind.