Elegendő egy kis napfény

A vers kontextusában az ógörög értelemben látom az igazságot – hogy az igazság az, ami rejtett volt, de a vers föltárja, kinyitja, megmutatja a világnak. Az én igazságom tehát az a világ, amelyet a versírás során létrehozok. Ez a világ mindenkié, vagy legalábbis én úgy gondolom, hogy mindenkié lehet. És amikor verset írok, fontos számomra, hogy mindenki megérthesse. Noha az utóbbi évtizedekben folyton arról van szó, hogy az irodalom meg fog szűnni, hogy már senki nem olvas... én mégis azt gondolom, hogy a költészet nem fog megszűnni, amíg csak hús-vér emberek léteznek.

(Vitomirka Trebovac)