Egyházzene és kántorképzés / Kirchenmusik und Kantorenausbildung

ELŐSZÓ

2018-ban múlt száz éve, hogy Ausztria-Magyarország az első világháború után több kisebb államra hullott szét. Ezt követően az utódállamokban, kiváltképp az 1945 utáni évtizedekben, az egyházzenei képzés fokozatosan kikerült az egyház fennhatósága alól. A kántorok működésének, a liturgián és más, liturgián kívüli szakrális eseményen való részvételüknek a megfi gyeléséhez, kutatásához elengedhetetlen az illető kultúrtörténeti és történelmi háttér ismerete. A mindenkori „kántor” megnevezés az Osztrák-Magyar Monarchiában azokra a mindkét nemhez tartozó személyekre vonatkozott, akik egyházzenei szolgálatot láttak el: orgonáltak, énekvezérek és karvezetők voltak. Működésük, liturgikus-zenei munkájuk, valamint a társadalomban betöltött szerepük nagymértékben függött az illető térség politikai-egyházi helyzetétől, ahol szolgálatban voltak. A hajdani katolikus és protestáns kántortanítói rendszer gyökerei nagyon eltérő mértékben és módon éltek tovább az utódállamok oktatási rendszerében.

A Nemzetközi Himnológiai Társaság (Internationale Arbeitsgemeinschaft der Hymnologie – IAH) és a zentai székhelyű Cor Jesu Alapítvány szervezésében 2018. aug. 17–19. között első alkalommal került sor regionális himnológiai konferenciára a délkelet-európai térségben, Egyházzene és kántorképzés az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban. Egyházi hagyomány, társadalmi-zenei örökség, perspektívák címmel. A konferenciának a szabadkai Augustinianum adott otthont. A résztvevők hét különböző országból érkeztek. A tizenegy előadás, melyeknek szövege kétnyelvű kötetünkben most közlésre kerül, a múlt, jelen és jövő egyházzenei ütközőzónáinak érintésével a himnológia több alterületére kalauzolja az olvasót. A kon ferencia előadásai az alábbi témakörökhöz illeszkedtek: kántorképzés (oktatási formák, motiváció, módszertan, oktatási segédanyagok); kántortanítók, tanítók és kántorok (életutak, improvizációs készségek, kreativitás, működési területek, alkotói tevékenység, különböző szolgálati formák, fejlődés stb.); énekeskönyv tegnap és ma (felépítés, gyakorlatba ültetés, szerkesztői munkakör); nyomtatott és kéziratos források (orgonakíséretek, gyülekezeti énekeskönyvek, kántorkönyvek stb.). A konferencia ideje alatt a résztvevők számára himnológiai kiállítást és könyvbörzét szerveztünk. Augusztus 18-án a szabadkai Szent Teréz székesegyházban a hagyományos Szent István-napi püspöki nagymise egyházzenei repertoárja és a konferencia méltó, felemelő módon fonódtak össze. Többek között felhangzott a bánsági zeneszerző, Carl Wusching zenekari miséje is, melynek ez volt a szabadkai ősbemutatója.

A konferencia záró kerekasztal-beszélgetésekor merült fel a gondolata egy délkelet-európai himnológiai periodika indításának, melyet nem csak himnológusok zártkörű fórumaként fogalmaztunk meg, hanem az itt helyet kapó írások szélesebb olvasóközönséghez is szólnának. Ezek az egyébként fi atal himnológiai munkák egyrészt refl ektálnának közös történeti és kulturális örökségünkre, másrészt nyitnának a nagyobb lélegzetű, szisztematikus kutatások felé is.

A most induló Délvidéki Himnológiai Füzetek első kötetét tartja most kezében az Olvasó. Köszönet illesse ezért Gondi Martinát, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját, aki az ötletünket, valamint jelen kötetünk megjelenését is teljes mértékben támogatta.

Konferenciánk megvalósulását támogatták továbbá:

Internationale Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie – IAH, Cor Jesu Alapítvány ( Zenta), Augustinianum, Vajdasági Pax Romana, Trifk esoft D.O.O. Senta, Mag. Paskó Csaba regenschori, Msgr. Miocs József, ft . Fazekas Ferenc topolyai plébános, ft . Bankó Nándor zentai plébános; zenészeink: a Cor Jesu-, Pro Musica kamarakórusok, szólistáink és a zenekar tagjai.

Köszönjük fentebbi személyeknek és szervezeteknek, valamint mindazoknak a hozzájárulását, akiknek mindenkori szívügye a színvonalas egyházzene támogatása.

A szervezők nevében,

Miklós Réka

Zenta, 2020. aug. 19.