Délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok I.

ELŐSZÓ

Egy több mint egy évtizede létesült tudományos rendezvénysorozat válogatott dokumentumait tartja kezében az olvasó.

Mai Intézetünk egyik elődének, az 1969-ben alapított Hungarológiai Intézetnek a rendezésében ugyanis 1970-ben került sor a délszláv-magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok kutatóinak első értekezletére, melyen negyedszáz újvidéki, belgrádi, zágrábi, szpliti, zadári, ljubljanai, budapesti, egri és pécsi komparatista vett részt, hogy aztán a MTA Irodalomtudományi Intézete javaslatára két évenként váltakozó helyszínen, Újvidéken és Budapesten közös rendezésben folytatódjék a megkezdett munka – ma már a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia és a MTA intézményes együttműködése keretében.

Az eddig megtartott nyolc értekezleten mintegy félszáz jugoszláviai és magyarországi kutató vett részt, s több mint száz beszámoló hangzott el a délszláv-magyar kapcsolattörténet tárgyköréből. Ha tematizálni akarnánk a terítékre került részkérdéseket, az alábbi témaköröket körvonalazhatnánk:

I. Elvi/módszertani kérdések

II. Az egyetemes irodalomtörténeti korszakok párhuzamos vizsgálata

III. A periodika szerepe a magyar-délszláv irodalmi kapcsolatokban

IV. A kétnyelvűség jelensége az irodalomban s délszláv és magyar példái

V. Magyar vonatkozások a délszláv népköltészetben s a délszláv népköltészet fordítása a magyar irodalomban

VI. Magyar és délszláv írói életművek összehasonlító vizsgálata

VII. Délszláv-magyar képzőművészeti és színháztörténeti kapcsolatok

VIII. A magyarországi délszlávok irodalma és kultúrája

IX. A magyar jugoszlavisztika és a délszláv hungarisztika kibontakozása és művelői.

Vegyük szemügyre e témaköröket közelebbről is.

(I) Az összehasonlító irodalomtörténeti kutatások elvi/módszertani kérdéseivel különösen az 1976-ban Budapesten megtartott ülésszak foglalkozott behatóbban, de más alkalommal is érintettek konferenciáink olyan fontos problémákat, mint amilyenek, például, az írók nemzeti hovatartozásának kritériumai, az irodalmi kétnyelvűség jelensége vagy a délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok kutatásában felmerülő sajátos módszertani problémák és tanulságok.

(II) Az egyetemes irodalomtörténeti korszakok összevető vizsgálatának tárgyköréből kiemelhető társadalom és irodalmi élet viszonya a kelet-közép-európai reneszánszban és barokkban; a délszláv barokk-kutatás magyar szemszögből; a szerb, horvát, szlovén és magyar barokk összevetése; a nemzeti romantikák s külön a magyar és délszláv romantika párhuzamos vizsgálatának módszertani kérdései; a kelet-közép-európai romantika általános jellemzői; népköltészet és népiesség a délszláv és magyar romantikában; a szlovén és a közép-európai romantika.

(III) A periodika kapcsolattörténeti szerepével foglalkozó témakörben egyebek közt olyan részkérdések kerültek terítékre, mint a szerb irodalmi törekvések visszhangja a magyar periodikában a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig; a magyar–szerb és szerb–magyar kapcsolatok az 1849–1867 közötti periódus időszaki kiadványaiban; magyar és horvát–magyar témák a XIX. század második felének horvát periodikájában; a Prijátel és a Sedmica kapcsolattörténeti jelentősége.

(IV) Az irodalmi/írói kétnyelvűség már említett, elvi/módszertani megközelítése mellett értekezleteink kelet-közép-európai távlatból is vizsgálták e jelenséget, magyar–délszláv viszonylatban pedig érintették Jovan Muškatirović, Ivan Mažuranić és Mita Popović magyar nyelvű munkásságát, míg Vitkovics Mihállyal-Mihajlo Vitkovictyal, vagy a „Vitkovics-jelenséggel" két értekezlet, illetve három – Újvidéken, Pesten és Egerben tartott – ülésszak is foglalkozott.

(V) A délszláv népköltészet hungaricáinak vizsgálata értekezleteinken a magyar történelmi személyiségek és események előfordulására, illetve az Erlangeni kézirat vizsgálatára korlátozódott, a délszláv népköltészet magyar fordításának kérdéskörében pedig Székács József munkásságát egy külön ülésszak vizsgálta, más alkalommal viszont napirenden szerepelt a délszláv folklór-próza, illetve próza-epika magyar fordítása is.

(VI) A magyar és délszláv írói életművek összevető vizsgálatai között a genetikus kapcsolatok és tipológiai párhuzamok egyaránt az értekezletek tárgyát képezték, miközben e főbb részkérdések megvilágítására került sor: a Szigeti veszedelem filológiai kötődése a horvát irodalomhoz; Vuk fogadtatása a magyar irodalomban; Đura Jakšić és Vörösmarty; Prešeren és Petőfi; Branko Radičević és a magyar romantika; Zmaj politikai költészetének magyar vonatkozásai és János Vitéz-fordítása; Madách drámáinak délszláv vonatkozásai; Jakov Ignjatović magyar témái; Ivo Andrić műveinek magyarországi fogadtatása... Miroslav Krleža életművének hungarológiai (és kelet-közép-európai) megvilágításával viszont 1982-ben Budapesten egy külön értekezlet foglalkozott.

(VII) Tanácskozásaink témarepertoárján szerepelt néhány színháztörténeti résztéma is (Joakim Vujić és a szerb színjátszás kezdetei; szerb–magyar színházi kapcsolatok; a magyar népszínmű a szerb színpadokon; az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban bemutatott magyar színművek stb.), egyetlen alkalommal viszont képzőművészeti téma is kapcsolattörténeti megvilágítást kapott (dalmát művészek Mátyás budai és visegrádi udvarában).

(VIII) A magyarországi délszlávok kultúrájával és irodalmával kapcsolatos tárgykörből az alábbi részkérdések emelhetők ki: Pest és Buda mint szerb művelődési központ; Szentendre és a szerb irodalom; a Buda-környéki szerbek népszokásai; a nyugat-magyarországi horvátok XVII–XIX. századi irodalmi emlékei; a murántúli szlovén irodalom XVIII–XIX. századi magyar kapcsolatai.

(IX) Végezetül, diszciplínánk tudománytörténetének pár részkérdését is érintették konferenciáink. Íme közülük néhány: a magyar–szláv történelmi kapcsolatok értelmezése Borislav Jankulovnál; Mocsáry Lajos, a magyar–délszláv politikai és szellemi közeledés szorgalmazója; a magyar jugoszlavisztika kezdetei; a szerbeknek szánt első magyar nyelvtan; a XVIII. századi szerb írók Horányinál; Hobblik Márton, a délszláv–magyar kultúrkapcsolatok ápolója; Veljko Petrović és a magyar nyelvű Croatia; a szlovén irodalom első magyar nyelvű áttekintése...

Nyilván önmagában is elég beszédes e témarepertoár, mely az elmúlt évtizedben egészében aligha került volna terítékre a szóban forgó intézetközi rendezvénysorozat ösztönző, szakkádert mozgósító szerepe nélkül. Így viszont felszínre került egy olyan gazdag kapcsolattörténeti anyag, amelyből meg lehetne szerkeszteni egy újabb Szomszédság és közösséget...

A fenti optimista feltevésnek a legutóbbi újvidéki értekezletünkön adtunk hangot 1982 elején, s most csakis örömünket fejezhetjük ki amiatt, hogy Intézetünk komparatistái, Veselinović Šulc Magdolna és Csányi Erzsébet máris megszerkesztettek egy, a Szomszédság és közösségnél ugyan szerényebb igényű, ám hisszük, mégis értékes tanulmánykötetet. Miközben terjedelmi, illetve anyagi okok miatt csupán három újvidéki értekezlet (1970., 1974., 1978.) anyagából válogathattak, eleve lemondva a teljesség igényéről.

Hadd reméljük azonban, hogy intézetközi rendezvénysorozatunk ezúttal kiadásra nem került egyéb eredményei sem lappanganak majd sokáig kis példányszámú szakfolyóiratainkban, hanem kötetbe szervezve, könnyen hozzáférhető újabb kézikönyvek formájában szintén eljutnak az olvasóhoz. Tovább gyarapítva és népszerűsítve a délszláv-magyar kapcsolattörténeti kutatások gazdag hagyományát.

Újvidék, 1982. december 30. Bosnyák István