Bestiárium

Brasnyó Istvány Bestáriuma egy új „Tisztaság könye” nemcsak a jugoszláviai, de az egyetemes magyar lírában is: a szürrealizmus támad fel benne fényben és dicsőségben. S ahogyan Kassák Lajos egykori könyve, a teljességet idézi, a lét gazdagságát hirdeti a Bestárium: ahány ciklusa van, annyi költői lehetőséget villant fel, a világról mond lényegeset, s ugyanakkor annyira a miénk, hogy minden sorát olvasva mintha hazaérkezne az ember. Ne zavarjon bennünket, hogy Brasnyó maga „válogatott fondorlatainak” nevezi gyűjteményét, mert a mai magyar irodalom egyik legkompaktabb és legmélyebb szürrealista verseskönyvéről, amely akár esztétikai szenzáció is lehetne, mert minden együtt van, ami ehhez szükségeltetik: a képzettársítások szabadsága, a szabad ötletek pattantyúi, s a látvány, amit ezek a szürrealista fénnyel bevilágítanak – mind-mind a költészet magasába emelt hazai valóság, képzeteink enciklopédiája!
(Bori Imre lektori jelentéséből)