Berlini versek

Már az alcím egyértelművé teszi, hogy Maurits Ferenc legújabb kötete ezer szállal kötődik a 2015-ben megjelent Bukott angyal ablaka címűhöz: nevezhetnénk akár második résznek is, ám inkább úgy határozható meg, mint: újabb Fényversek utazásaimról. Ezek az utazások pedig, önmaguk (képzőművészeti) élményszerző minőségén túl, ellendülést jelentenek: a Bukott angyal ablakában főként a sötét telepi gyermekkortól, a Berlini versekben pedig az időskori egyedül maradástól és a környezet egy másfajta, a gyermekkoritól eltérő letargiájától. Éles kontrasztot rajzolnak fel a versek e két ellenpólus között, noha csak az egyiket látjuk igazán: a figyelem végig arra irányul, ami újszerű, ami impresszív, ami távoli, ami megragadja a költői én figyelmét: ami fényes. (Rizsányi Attila)