Bábel árnyékában

Varga Zoltán emlékező prózáját a memoár és a publicisztika, a széppróza és a riport, az „önarckép” és a „történelem” közé ékelte, és ezzel az írói eljárással sokrétűen árnyalt szövegvilágot hozott létre. Ennek a világnak felismerhető a háttere a gyermekkor helyszíneiben, a szülői ház sorozatos változásaiban, a második világháborút követő évek ambivalensen tragikus történéseiben. Egy tolókocsi gördül végig az utcákon, benne egy kisgyerek, aki a bábeli nyelvi tarkaságon keresztül érzékeli az egymás mellett élő népek viszonyát, lassan ráébred a környező világra és saját helyzetére, szembesíti a maga igazát a hallottakkal.