Az osztályharcos

Pató Imre munkássága ed­dig általában a régi folyó­iratok felmérésére, anyaguk rendszerezésére terjedt ki. Ez a könyve viszont egy kishegyesi származású sza­badkai forradalmár, Simokovich Rókus életét ismer­teti. Szerzőnk azonban ez­úttal sem távolodott el túl­ságosan a folyóiratoktól, hiszen Simokovich Rókus egyike volt a Híd szerkesz­tőinek abban az időben, amikor a párt vette át irá­nyítását. Mint Malušev Cvetko megjegyezte, Simo­kovich Rókus a szabadkai munkásmozgalom Jimmie Higginse volt, és ebből a találó megállapításból indul ki Pató Imre is, amikor fel­vázolja a Híd-mozgalom fá­radhatatlan szervezőjének, a megalkuvást nem ismerő forradalmár harcosnak az életútját, aki Mayer Ottmárral együtt munkálkodott a folyóirat körül és a szakszervezeti és munkásmoz­galomban is, és Mayer Ottmárral együtt a fasiszta megszállók akasztófáján fe­jezte be életét. Munkásságának nyoma azonban meg­maradt a mai napig is, nem hiába szorgoskodott a régi, a mozgalom céljait szolgáló vándorkönyvtárak szervezé­sén, nem hiába volt lelke a szakszervezeti mozgalomnak, és nem hiába gyűjtött fáradhatatlanul a Vörös Se­gély szervezet céljaira. És mindezek a tevékenységek sem gátolták meg abban, hogy sok olvasással gyara­pítsa ismereteit. Mindez szemléletesen kibontakozik e könyv lapjairól.

Van azonban a kötetnek még egy értéke és érdekes­sége. Az életrajz után ugyanis közli Simokovich Rókus 1926 és 1929 között írt naplójegyzeteit is, amelyek nemrég kerültek elő a for­radalmár hagyatékából. Ezek a kis naplójegyzetek igen alkalmasak arra, hogy köz­vetlen emberi fényben világítsák meg a forradalmár alakját, és emberközelség­be hozzák a forradalmi mozgalom több, Simokovich Rókussal együtt élő és együtt munkálkodó alakját is.