Az idegen

A KISEPIKUS NEHÉZ HONFOGLALÁSA

(...)

Miként ezt jó előre nyomatékosítottuk, jelen kiadvá­nyunk is csupán viszonylagos teljességre tarthat igényt. Köz­li ugyan Sinkó Ervin valamennyi, lapokban és folyóiratok­ban anyanyelven megjelent novelláját és elbeszélését, s az írói hagyatékban megőrződött teljes értékű (nem töredékes) közöletlen alkotásokat is. Ellenben nem közli azokat a no­vellákat és elbeszéléseket, amelyek csak német, francia és horvát nyelven láttak napvilágot vagy őrződtek meg az írói hagyatéktárban, ám magyar eredetijük, sajna, nem maradt fenn. Szépirodalmi műfajokról lévén szó, az anyanyelvre való visszafordításukat ugyanis a sajtó alá rendező nem tar­totta célszerűnek; filológiai számontartásukat viszont a kötet függelékeként publikált Bibliográfia 1-2. fejezete révén mindenképpen biztosította.

Az ilyen értelemben vett, csupán viszonylagos teljesség ellenére is legyen szabad remélni, hogy kiadványunkkal a kisepikus Sinkó Ervin nehéz honfoglalása is a végéhez ér, s a novellista és elbeszélő is megkapja a maga adekvát érték­helyét a XX. század egyetemes magyar kisprózatörténetében. S természetesen a sok műfajú sinkói életművet eddig is kedvelt olvasóközönség befogadói tudatában is.

Részlet Bosnyák István előszavából

„Nem csak a magyar »posztzsdánovista« avagy Révai József-i, a »revizionista« jugoszláviai magyar irodalommal szemben még dogmatikusan kirekesztő irodalompolitikán múlott (...), hogy nemzeti irodalmunk 1961-ben megjelent reprezentáns műfaji antológiája, a Magyar elbeszélők I-IV. kötete még nem vett tudomást Sinkó Ervin kisepikájáról. Hisz ami kiadástörténeti tekintetben nincs föltárva, viszony­lagos teljességében felmutatva, műfajtörténeti értékmérésre előkészítve, az még a legjobb indulatú és legszélesebb lá­tókörű antológiaszerkesztők számára sem létezik, objektíve sem létezhet. (...)”

Részlet a fülszövegből