Az a falu nagy volt – Illa villa magna erat

ELŐSZÓ

Tornyos a közös élményünk, a Földön eltöltött életünk egy részét a telkein, az útjain és lankáin éltük meg. Van, aki egész életét, van, aki csak életének a töredékét, de aki élt már itt, tudja, hogy mit jelent tornyosinak lenni.

Miért készült a könyv? Sokan emlékezünk még a legendákra a fatornyosról, a törökök tornyos sátrairól, sőt egyszer még egy élcelődésre is leltem a világhálón, amely arról szólt, hogy előbb volt meg a falunév és utána építették fel hozzá a templomot. Ennek akartam a végére járni és ha már belekontárkodtam, felmerült a kérdés, hogy miért ne lehetne a falu történetét is megírni?

Nem tartom magam az abszolút igazság birtokosának, ez az én Tornyos történetem. A fellelt információk alapján ez a kép jelent meg a faluról bennem, amelyet igyekeztem gyorsan le is jegyzetelni. Nem vagyok történész, időhiány miatt még a teljes levéltári anyagon sem rágtam át magam. Mindent, amit most megírtam, a számítástechnikának és az internetnek köszönhetek, valamint azoknak az embereknek, akik ezt a rengeteg információs halmazt a papír alapú adathordozókról, bizonyos elvek alapján adatbázisokba rendezve, az internetre feltették. Ezen töméntelen információ keresőprogram általi megszűrésének eredménye ez a könyv. Természetesen, hozzá is kellett olvasnom a témákhoz, hogy kellően értelmezhetőek legyenek a feltárt adatok. A kutatás és a megismerés útja gyakran élvezetesebb, mint maga a végeredmény.

A kezdetekben a cél tehát nem ennek a könyvnek a megírása volt, hanem egyszerűen csak megélni a kutatás élményét, újabbnál-újabb kérdésre megtalálni a választ. A következő új célkitűzés ezután már a könyv elkészítése lett, amely ezek szerint szintén megvalósult. Legyen hát a következő cél, hogy az itt közölt információk bekerüljenek a köztudatba, hogy amikor Tornyosról beszélgetünk, színesebbé tegyük mondanivalónkat, de mindenekelőtt, hogy megértsük Tornyost.

A gyűjtés folyamán sokszor úgy kellett eljárnom, mint ahogy a régészek raknak össze egy edényt néhány cserépdarabból. Nekem is sok esetben „fehér gipszet” kellett használnom a leírásoknál, ahol Tornyosra vonatkozó adattal nem rendelkeztem. De meggyőződésem, hogy minden, száz kilométeres körzetben feltárt és leírt esemény, épületdarab a mi közvetlen környékünkre is jellemző. Remélem az utánam következő „kutatások” még sok-sok információval és történettel szolgálnak.

Ebben a könyvben a falu életének 800 éve van feldolgozva, az 1120–1920 közötti időszak. Ha csak fél oldalt is szentelnénk minden év ismertetésének, az már négyszáz oldalt jelentene. Nyilvánvaló, hogy a könyv terjedelme ezt nem tette lehetővé.

A könyv nem tudományos műnek készült a levéltári kutatók számára, hanem egy összefüggő történetnek a kezdetektől a XX. század elejéig. A lábjegyzetekben láthatóak a források, aki még többet szeretne megtudni a témában, utána kell olvasnia a feltüntetett forrásműben.

Tornyos. Hangzatos és fellengzős helységnév egy falunak a pusztaságban, ahol még fa sem nőtt, csak szalmával és náddal fűtöttek. „Az a falu nagy volt” – írta Szerémi György több mint 470 évvel ezelőtt. Teljes mértékben biztosak lehetünk abban, hogy nem a legnagyobb falu volt, nem itt történtek a világot, vagy az országot megrengető események, de méltán lehetünk büszkék arra, hogy nekünk jutott az a feladat és megtiszteltetés, hogy ittlétünkkel továbbvigyük a 650 éves nevét és a még régebbi történelmét. Éljünk úgy és teremtsünk olyat, hogy egy ötszáz év múlva élő krónikásnak érdemes legyen bennünket megemlítenie, vagy legalább is erről a korszakról említést tennie. De akár egy eseménytelen és boldog időszakot is kívánhatunk magunknak. Tornyos XXI. századi történetét épp ebben a pillanatban is írjuk, mindannyian.

Matykó Árpád

Tornyos, 2017. augusztusa