Az első

Két verseskönyv és há­rom színpadi mű után jelentkezik újabb köny­vével Balogh István. Már a Viharvirág című drámájában (1981) jelez­te érdeklődését forradal­mi múltunk bemutatása iránt, s most, e doku­mentumriportjában a két világháború közötti időszak izgalmas esemé­nyeit és az események résztvevőit követi nyo­mon.

– Lazar Nešić életút­ja olyan embert láttat, amilyenből kevés van – vallja Nešićről Ba­logh István. – Zentáról indultunk el mind a ketten, de szülővárosomban keveset hallottam róla. Igazán akkor találkoz­tam először vele, mikor 1962-ben a Lazar Nešić ifjúsági munkabrigád tagjaként a szabadkai járás középiskolás fiatal­jaival együtt részt vet­tem az autóút építé­sén...

Izgalmas feladat volt felfedezni a szülőházat, a zentai halvány emléke­ket.

Könyvében a szerző részletesen szól arról az időszakról, mikor a fia­tal borbélysegéd a JKP Szlovéniai Tartományi Bizottságának lesz a tag­ja, az 1929-es januári dik­atúra elleni harcról, a kommunisták üldözéséről, az államvédelmi tör­vény alapján hozott ke­gyetlen ítéletekről.

Nešić tevékenységének legnagyobb része azon­ban Szabadkához és Észak-Bácskához kötő­dik. Balogh nagy alapossággal mutatja be a kommunista szervezke­dést ezen a tájon, az el­ső kommunista újság el­készítésének történetét, az 1932. és 1934. évi nagy lebukásokat.

Külön értéke a kötet­nek a Sremska Mitrovica-i „kommunista egye­tem” munkájának rész­letes bemutatása és elemzése. De olvasha­tunk benne beszámolót az „utolsó szabadkai kommunista perről” is, amely 1941. április 5-én ért véget az észak-bács­kai kommunisták fel­mentésével.

Másnap bombázták Belgrádot.

Nešićet a megszállás első óráiban letartóztat­ták. Tíz napig kínozták kegyetlenül, de nem tud­ták megtörni.

Ma Szabadka egyik te­re, egy középiskolája és egy munkaszervezete vi­seli nevét.

Róla szól, az egyszerű borbélysegédről, ez a könyv, amely húsz, több­ségében dokumentumértékű képet is tartalmaz.