Az élet a kalap

Hatvanévesen nem vagyok több vagy más, mint ahogy éreztem és tudatában voltam hatvanévesen. A különbség - szinte semmi. Nulla - nem firtatva, kicsi vagy nagy.
A nulla ugyan mit jelent egy hatéves számára? Hatvanévesen sejthető: hatéves korom után nekem ez a nulla valahogy csak dukál: azért az enyém (is); sőt, lét-egyetlen feltétel(em), hogy - ha már megvan - önzetlenül tovább(ra) is gyarapodhassék.
Ezért, ha számít, nagyon egyszerű, tőlem telhetően teszek hozzá, nem önáltatásból, nem is mások megtévesztésére, és akkor örökös bizakodásom (a nulla iránti elkötelezettség) kéretlen szavatosságot ígér(het). A nulla így megmaradhat majd - gyarapodó változatlansága ellenére annak és olyannak, mint ami és amilyen - eredetinek. Legyen akár Nulla.