Az aldunai székelyek népdalai

Kötetünkben a délbánáti, Bukovinából idekerült székelytelepek: Hertelendyfalva (Vojlovica), Székelykeve (Skorenovac) és Sándoregyháza (Ivanovo) népdalait adjuk közre Kiss Lajos gyűjtésében. A jugoszláviai magyarság sokszínű népzenei hagyományának legarchaikusabb rétegét őrző területről első ízben jelenik meg nálunk ilyen méretű kiadvány.
A Bukovinába szakadt székelység értékes zenei hagyományaira első ízben Kodály Zoltán hívta fel a figyelmet 1914-ben. 1935-ben Balla Péter járt ismét a bukovinai székelyeknél. A II. világháború után Magyarországra telepített bukovinaiak folklórjából a magyarországi szakemberek gyűjtöttek hatalmasnak nevezhető anyagot (népzene, népmese, néphit, néptáncok stb.).
Az aldunai székely községek népzenéjével egészen az 1940-es évekig nem foglalkozott senki. Akkor kezdte meg gyűjtőmunkáját a jugoszláviai magyarság körében a zombori származású népzenekutató, Kiss Lajos. Első alkalommal 1940–1941-ben járt Hertelendyfalván, majd huszonöt évnyi szünet után az 1960-as években (1966–1969). Gyűjtéséből különböző népszerű és tudományos kiadványokban került közlésre eddig mintegy 70 dal. Ugyancsak a hatvanas évek végén (1968–1969) látogatott el a másik két székely faluba, Székelykevére és Sándoregyházára, és ott is gyűjtött, bár lényegesen kevesebbet, mint Hertelendyfalván.
Az ötvenes években a Vajdasági Múzeum megbízásából Király Ernő, az Újvidéki Rádió magyar népzenei osztályának vezetője végzett nagyobb arányú gyűjtést az idevalósi magyarok körében, köztük az aldunai székelyeknél is. Ugyanekkor kezdi nyelvjárás- és folklórkutatásait Penavin Olga, az újvidéki Magyar Tanszék tanára, aki a hetvenes évek elejétől folyamatosan publikál a délbánáti székely telepekről is.
1966-ban Újváry Zoltán folytatott kutatómunkát Hertelendyfalván és Sándoregyházán. Hertelendi gyűjtésének egy része 1968-ban látott napvilágot.

A hetvenes évek elején jelent meg Bori Imre irodalomtörténész összefoglaló áttekintése a jugoszláviai magyarság népköltészetéről. Meg kell még említeni az ötvenes évek elejéről két szerb nyelvű írást a hertelendifalviak húsvéti tojásfestéséről, valamint népszokásaikról. Ezek a Vajdasági Múzeumok Munkája (Rad vojvođanskih muzeja) c. évkönyvben jelentek meg. A Kiss Lajos által gyűjtött aldunai székely népdalanyag, különösen a hertelendi, mennyiségi szempontból eddig a legtekintélyesebb. De nemcsak terjedelemben az. Kiss Lajos gyűjtői felkészültsége, éles megfigyelőképessége és alapossága a hagyomány szempontjából különösen értékes dallamok nagy számú variánsfeljegyzésében, részletes lejegyzései (a negyvenes évek helyszíni majd a hatvanas évek gépi felvételeiről készült transzkripciók), és nem utolsósorban a két gyűjtés között eltelt huszonöt évnyi időszak, mind olyan szempontok, melyek az anyagközlésen kívül a gyűjtemény tudományos értékeit is növelik. Ezt a figyelemreméltó munkát adjuk a maga teljességében az érdeklődő kezébe.
A teljesség, sajnos, csak az anyagra vonatkozik. A személyes kapcsolatot Kiss Lajos adatközlőivel és gyűjtőterületével, továbbá széleskörű ismereteit a népzene
terén nincs módunkban birtokolni. Ezt a hiányt a gyűjtő megjegyzéseinek felhasználásával és a rendelkezésünkre álló forrásmunkákkal próbáljuk pótolni.