Árnyak a tetőtérben

Egész addigi életünket különböző színházak és művelődési házak pincéinek vagy padlásainak felkutatására szántuk, még akkor is, ha mellette történetesen mást csináltunk: jó és rossz tanárok előadásait hallgattuk az egyetemen, zenét írtunk vándorcirkuszoknak, vagy anyagi kényszerből nevelőként dolgoztunk különböző ifjúság táborokban. De közben folyamatosan az motoszkált a fejünkben, hogy vajon mi lehet a háttérben, mit rejthet egy színdarab kulisszák mögötti, félszeg homályban megbúvó világa. Hittük, hogy ezek az akaratlanul kialakult labirintusok magának a mesének az útvesztői, ahol nincs színész, rendező és kellékes, de van sejtés, véletlenszerűség és kellék, ezenkívül valami ősi rend és végső felelősség, miközben hamuszürke kosztümök és földig hasadt díszletek figyelik sztoikus nyugalommal, miként zajlik a játék odakint, a háttérfüggöny előtt.