Angyalok rozettája

Mihályi ebben a kötetben 24 mínusz 1 fejezetet beszél el egy város vagy éppen önnön maga történetéből. Amennyiben a szemfüles olvasó most fölkapná a fejét, és nyomban James Joyce 24 órára osztott alapművére, az Ulyssesre gondolna, szerzőnk kikérné ma­gának, parlagi elbeszélőként nem világremeket másolt. Csupán számmisztika. Csakhogy szerzőnk, aki mintha egyszerre szeretné neve mellett a szent, és a hitehagyott jelzőket is látni, a 24-es osz­tató el-, félre- és mellébeszélésében nem a nap 24 óráját állítja narrációjának szerkezeti alapjául, a történet – lényegében egyetlen történet se létezik, csupán a történetek elbeszélése – megtörtén­hetett 24 perc, 24 év vagy 240 év alatt, de a 24 óra nem szerzőnk narratív gabaritja. A könyv egy életrajz fejezeteiként is olvasható, amelynek eseményei az elbeszélővel, vagy másokkal estek meg, a Fény és a Hang közti feszes ív mentén. Vagy igen, vagy nem.