Amikor otthon van a sehol

LOVRA ÉVA (1984, Topolya) tanulmányait a szabadkai Építőmérnöki Kar Városépítészeti Szakán folytatja, Pécsett építőművészetet és építészetet tanult. Tudományos munkáit a magyarországi régi-új Magyar Építőművészet, a Szeged folyóirat, a vajdasági Bácsország, az Új Kép,szépirodalmi írásait a Képes Ifjúság, a Sikoly közli, tematikus kiadványokban publikál. Kutató, nemzetközi konferenciák résztvevője, területe a város- és építészettörténet. Az 1948 és 1980 közötti időszak szocialista modernizmusát, a titoizmus nemzeti stílusának építészetét és urbanizmusát tanulmányozza.

LOVRA ÉVA Németh Anna kerámiaművész és Zsáki István festőművész tanítványaként sajátította el az ipar- és képzőművészet alapjait. Esztétikájára tanítói innovatív anyagkezelése mellett hatással van a magyar folklór, a szecesszió és Hieronymus Bosch világa.1999-ben a Vajdasági Szép Magyar Könyv elismerést elnyerő alkotás fedőlapját készítette. Kutatásai során kezdett fényképezni, utazásait is így dokumentálja. Színes felvételeket készít. Kortárs környezetben a primáris árnyalatok intenzitásával, fény-árnyék játékával teszi izgalmassá a letisztult formavilágot