Agressiva

„A Sinkó Ervin-díjas (1994) Jódal Kálmán prózaírói és művé­szeti kritikusi munkássága különleges helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban. Az újvidéki alkotó műveiben kiemelt szerepet kap a nemzeti tradíció problematikája, melyben kon­centráltan jelenik meg az intermedialitás, a kultúraközöttiség, a többségi és kisebbségi pozíciók határhelyzeteinek, a testi és nemi szerepek felcserélhetőségének tapasztalata. Az (ön)reprezentációról alkotható elképzelések nyitottsága, az önviszo­nyulás elemi igényének interaktív jellege az identitásképzés, a poliglottia és a multikulturalizmus térségi művészeti-irodalmi jelenségeihez hasonló módon közelítő horvát, szerb és szlo­vén alkotók műveinek kontextusában egyaránt jelentősnek mutatja a szerző tevékenységét.

Jódal Kálmán hősei Danilo Kiš etnikai csodabogarának, Svet­lana Slapšak jugózombijának, Végei László állatkerti kalicka nélküli kentaurjának és Balázs Attila Yugo-Szindbádjának társaságához tartoznak, az élet és a halál körzeteit pásztázva járnak a nyomukban, termékenyen kiélezve és kiélvezve az elkülönülések, az eltörlődések, a beolvadás tehertételeit, a zene és a szerek mámorát, végletesen ütköztetve, kimerítve a nyelvi és a kulturális köztesség, a testi és a nemi átlényegülé- sek szélsőségeit.”

(Ilia Mihály és Virág Zoltán recenziójából)