125 éves a zentai atlétika

Előszó

Az atlétika az emberi művelődéstörténet egyik legragyogóbb korszakát képezi.

Az atlétika a testgyakorlás örök értékű megfogalmazásként hat, hiszen az atlétában tudatossá vált, hogy nem csak lábaival fut vagy ugrik tudja, hogy nem karjaival vagy kare­rővel dob hanem, hogy mindehhez harmonikusan átképzett testre, könnyen táguló és húzódó izmokra, minden izületének lazaságára, mindenekelőtt szívre, tüdőre s mindent legyőző töretlen akaraterőre van szüksége. Az atlétikának a szó szoros és átvitt értelem ben „szíve” van. Az igazi atlétának a tudatában van, hogy az atlétika nem csak előkészületből, edzésből és versenyzésből áll, hanem egyenlő jelentőségű a higiénikus élet is. A józan, természetes életmódon, az erkölcs és a lelkierő fejlesztésen „életrendszeren” alapul az atlétika eredményessége.

Az atlétika melynek eszméje közel két és fél ezredéves korszakából mentődött át a „modern sport” kibontakozásának hajnalán, Zentán hivatalosan 1882. június 4-én hono­sodott meg „Zentai Athleticai Club 1882” (ZAC) név alatt.

A Zentai Atlétika Klub a megalakulása után átfogó sportegyesületként működött. Az összetartó és a sportolni vágyó fiatalokat szárnyai alá gyűjtvén több sportágat kezdett megismertetni, működtetni, szakáganként meghonosítani vagy elindítani: atlétika, evezés, torna, vívás, céllövészet, kerékpározás, tenisz, labdarúgás, asztalitenisz, vízilabda, úszás. Az életképes szakágakból az idő múlásával önálló klubok alakultak ki. A sportágak kölcsönhatása a ZAC-on belül mindig érezhető volt hiszen éveken keresztül ugyanazon személyek atletizáltak, vívtak, tornáztak, lőttek, úsztak esetleg teniszeztek vagy fociztak.

A ZAK több tisztújításon és alapszabály módosításon ment keresztül melyek közül a legjelentősebb dátumok a következők: 1905. június 23., 1923. május 15. és 1941. december 14.

A zentai sport, a ZAK-nak köszönhetően, az 1920-as évek során túljutott az előző kor­szak nehézségein, buktatóin, megmérette magát, minek alapján elmondhatjuk, hogy tár­sadalmunk szerves részévé vált. Erre a korszakra jellemző, hogy a testi és a szellemi kul­túra kiegészítette egymást. A sportegyesület egyre-másra rendezett kulturális előadáso­kat, színdarabokat, tea- és táncesteket, s amellett, hogy műélvezetet is nyújtott, igen sokszor az egyesület anyagi helyzetén is javított, minek következtében a sportolók huzamosabb ideig zavartalanul hódolhattak a sportolásnak. Ezekben az években nagy tömegeket moz­gósított a sport városunkban, a pártfogók és szurkolók hada több ezerre növekedett. Itt érdemes megemlíteni, hogy a város későbbi politikai, gazdasági és kulturális vezetői, majdnem mindannyian az egykori sportolók vagy sportvezetők soraiból kerültek ki.

Az 1930-as évek elején változott az általános sportfelfogás, kiéleződött a harc és a versengés az egyesületek között. Nem volt mindegy többé, hogy melyik egyesület milyen eredményeket ért el, és hogyan viszonyult az uralkodó politikai áramlatokhoz és pártok­hoz, hiszen ettől függött a városi politikai vezető pártfogása vagy ellenszenve s az anya­gi támogatás is.

A két világháború közötti időszakra jellemző a sportágak önállósulása, kibontako­zása. Ezt nagyban elősegítette a sportágankénti szak- és nemzetközi szövetségek kialaku­lása, ami különválasztotta az egybefonódott sportágakat. A sport kezdett egyre inkább eredményorientálttá válni, viszont ebben a korban még mindig jelen volt a régi klubé­let mítosza (színjátszás, kirándulás, bankett szervezés, társas estek stb.), igaz, már egy­re halványuló fénnyel. A már korábban is működő sportágak mellett Zentán ebben az időszakban még a következők bontakoztak ki: birkózás, hazena (nagypályás kézilab­da), asztalitenisz, vízilabda, sakk, röplabda jégkorong és ökölvívás.

A zentai atlétikai klub átfogó sportegyesületi tevékenységét 1944-ig folytatta.1945-től a zentai atlétika a „Jedinstvo” SE egyik szakágaként működött tovább. 1949-től lett önálló az atlétikai klub, amelynek tevékenysége azóta is kizárólag csak az atlétikára irányul. A klub több névváltoztatáson ment keresztül. „Pobeda”, ŽSSDS, AK Szenta, ŽAK és végül ismét ZAK.

Az archívumban található adatok alapján az eltelt időszakban a zentai atlétáknak 10025 fellépése volt 38 női és 43 férfi versenyszámban, 1863 bajnoki címet szereztek, 869 alkalommal voltak válogatottak és 328 alkalommal döntöttek csúcsot az országos, köztársasági és tartományi versenyeken.

Akit egyszer megfertőzött az atlétika csodás világa az szinte kivétel nélkül családtag maradt e sportág számára. Zentán mindez attól függetlenül történt, hogy az atlétikai tevékenység mely szakaszában (felkészülés, formábahozás, versenyzés) érintette a verseny­zőt +45 esetleg -20 fokos hőmérsékleten, hiszen a zentai atléták csarnoka mindig is széllelbélelt volt és ma is igencsak beázik, lévén, hogy mennyezete a csillagos égbolt... A játék fogalma és a labda jelenléte kimondottan hiányzik az atlétikából, ellentétben több más sportággal, ezáltal a sportág űzése nagyobb kitartást és lemondást igényel hiszen az egyetlen ellenfelet szinte csak a könyörtelen realitású stopperóra, a mérőszalag, esetleg egy léc magassága képezi. Ennek ellenére az eltelt időszakban Zentán több ezren vállalták a megpróbáltatást és a megmérettetést attól függetlenül, hogy előre tudták, nem mindenkiből lesz bajnok, válogatott esetleg csúcstartó!

Mindezek után lapozzunk bele a zentai atlétika 125 éves történéseibe.

Táborosi László

A könyv szerzője

Táborosi László 1955. május 17-én született Zentán. A középiskola befejezése után Budapes­ten folytatta tanulmányait a „TF”-n (Testnevelési Egyetem). A tanári diploma megszerzése mellett még több sportágból is edzői képesítést szerzett (atlétika, torna, úszás, röplabda, kézilabda, kosár­labda, labdarúgás). Két év gyakorlat után a szak­edzői szakon sikeresen államvizsgázott és meg­szerezte a szakedzői atlétikai diplomát is.

1981-től a zentai Sportszövetség alkalmazottja,ahol a mai napig több tisztséget tölt be: atléta szakedző, sportszervező, sporttitkár.

A sportolás mindig is közel állt hozzá. Már serdülő korában több sportágat megismert és ki­próbált, de végül is az atlétikánál kötött ki. Tizen­négyszer volt Vajdaság bajnoka gerelyhajításban és súlylökésben, háromszor köztársasági bajnok, az országos bajnokságokon pedig többször dön­tős helyezést ért el. 1986-ban vajdasági csúcsot állított fel az új típusú gerelyjel, s mindez mellett többször volt vajdasági és szerbiai válogatott is.

Edzői tevékenysége alatt tanítványai 222 egyé­ni és 66 csapatbajnoki címet szereztek a dobószá­mokban, a serdülő, az ifjúsági és a felnőtt korosz­tályban a Zentai Atlétikai Klub színeiben. Az egyé­ni 222 bajnoki címből 36 volt országos, 38 köztár­sasági és 148 tartományi. Ez mellett tanítványai 64 alkalommal voltak válogatottak (36 országos, 28 tartományi), és 29 alkalommal döntöttek csú­csot amelyből 7 országos volt, 8 köztársasági és 14 tartományi. A 66 csapatbajnoki címből verseny­zői 13-szor voltak az országos, 9-szer a köztársa­sági és 44-szer a tartományi bajnokságot nyertcsapat tagjai.

Már egyetemi tanulmányai alatt külön figyel­met szentelt a sporttörténet tanulmányozásának. Sportpályafutása, edzői és egyéb tevékenysége mellett több sporttal foglalkozó publikációja je­lent meg különböző médiában. Önzetlen sportszeretete adta neki az ötletet, hogy a fel nem ku­tatott, de a nagy múlttal és sporthagyománnyal rendelkező zentai sporttörténetet igaz voltában feltárja és bemutassa.

Eddig megjelent könyvkiadványai:

• „50 éves a zentai atlétika 1946–1996” (társszerző)

• „Atlétika Zentán 1996–2001”

• „100 éves a zentai tenisz 1903–2003”

• „Zenta sporttörténete 1875–2002”

• „100 éves a zentai labdarúgás 1905–2005”

• „75 éves a zentai vízilabdázás 1930–2005”

• „75 éves a zentai asztalitenisz 1930–2005”

• „50 éves a zentai sportszövetség 1956–2006”

Sporttevékenységének elismeréseként több­ször volt a Szerb és a Vajdasági Sportszövetség küldöttje. A Vajdasági Atlétikai Szövetségben több tisztséget is betöltött az edzői, a szak és a bírói testületben. 2006-tól megválasztották a Zentai Községi Képviselő Testület Sportbizottságának elnökévé.

Dipl. ing. Kalmár István

A ZAK elnöke